Sunday, March 4, 2012

Megmondom mi lesz

Polgártársak!

Sokan félnek a jövőtől, nem tudják merre fordul majd Magyarország szekere. Hatalomra kerül-e a szélsőjobb? Esetleg visszajön az MSZP? Vagy mi lesz? Kevesen mernek jósolni: én ezek közé tartozom. A válasz: igen, hatalomra fog kerülni. Igen, a Jobbik kormánypárt lesz. Miért? Lásd alább.

Kerülőúttal kezdem. Akik olvasták a Háború és Békét, azok tudják, hogy a könyv (Woody Allen híres viccével ellenététben) nem Oroszországról szól (elsősorban). Tolsztoj azért írta (és azért írta ilyen hosszúra), mert megszállottként hitt abban, hogy a történelem egy folyam amit nem "nagy" emberek irányítanak, hanem a körülmények és milliók egyéni döntéseinek az összessége. Híres példája a francia hadsereg és a kiürített Moszkva esete: a kiéhezett, fagyoskodó had azonnal darabjaira hullik ahogy elindul a fosztogatás és tivornyázás: a katonák minden éghetőt tűzre dobnak, minden ihatót megisznak. Napoleon csak papíron irányít: a város nem azért gyullad fel mert "felgyújtották", hanem azért mert több százezer részeg, egy kiürített, fából épült városban csak csodával határos módon nem okoz egy óriási tűzvészt.

Az Orbán vezette Fidesz a kiéhezett hadsereg amelyik birtokba veszi a kiürített (ellenzéktől kiürített) országot. Azt hinni, hogy Orbán (akár csak Napoleon), képes lenne csatlósai ezreinek az irányítására vagy kordábantartására: badarság. Orbán ráadásul kihúzott minden féket: az ügyészség, a bíróság, a rendőrség, a közigazgatás mind-mind semlegesítve lett (ha nem egyenesen meg lett szállva).

Mi következik ebből?

Az, hogy a kormányrakerülés első napjától elindult egy folyamat, hatalmas, mély, és feltartóztathatatlan (bárki által, még Orbán által is: ez a lényeg), amelyet hívhatunk fosztogatásnak, "kiszervezésnek", korrupciónak, stb., de végül is állami pénzek Fidesz (közeli) zsebekbe való átírányításáról szól. Nem lehet eléggé hangsúlyozni ennek a felszín alatti folyamnak a méretét, erősödését, és irányíthatatlánságát. A korlátok szinte totális megszűnése miatt a (most még csak erősen sejtett) korrupció minden valószínűség szerint a rendszerváltás óta soha nem látott méretekben folyik és, mint minden tevékenység amit az ember eleinte (retorziótól tartva) csak félénken, apróbb lépésekben tesz, napról-napra egyre arcátlanabb, vakmerőbb, és gátlástalanabb lesz. Mert hát nincs retorzió. El tudja azt bárki képzelni, hogy Kósa Lajost ma az ügyészség vád alá helyezné? Vagy Lázárt? Nem életszerű, ahogy a rendőrség mondaná.

"Zúgva, bőgve törte át a gátot,
El akarta nyelni a világot!"

A korrupciós ár tehát egyre duzzad a mélyben (kisebb gejzírjei itt-ott már fel-fel törnek), de a kormánypárti sajtó egyelőre (és mindörökké: ez lesz a veszte) minden ügyet a) elhallgat, vagy b) letagad. Eljön ellenben az idő (az egyre gátlástalanabb és vakmerőbb ügyek ideje, mint a lejtőn gyorsuló vagon) amikor az ár eléri a talajszintet (vagy a gát szintjét, kinek mi tetszik), és immár mindenhonnan törnek fel a döbbenetesebbnél-döbbenetesebb visszaélések, történetek. Tocsik és a Nokiás doboz pitiáner ügyeskedésnek fognak tűnni az új ügyek mellett. A dolgok logikája miatt, amikor a gát átszakad, az ügyek többsége már megtörtént, tehát megállítani már nem lehet őket. Az ellenzéki sajtóban és az interneten tehát egyre gyorsuló ütemben (ahogy maguk a visszaélések is egyre sűrűsödtek) fognak robbani az újabb és újabb botrányok, az előzőket mindig elhomályosítva (de egyben hitelesítve is). A napfényre kerülő ügyekben szóban forgó elképesztő méretű összegektől még a leggyakorlottabb újságólvasónak is le fog esni az álla.

A szabad sajtó útja

A kormány és ölebei nem tehetnek mást ekkor, mint tagadnak. Emlékszünk az MSZP végóráira? Sokkal rosszabb lesz. Az ügyek csak jönnek-jönnek, mi tagadunk, de minden héttel (nappal, órával) gyengül a szavunk ereje, míg a végén már senki sem hisz nekünk (és sajtónknak). Ekkor a "vezér" talán paraszt- (vagy akár tiszt-) áldozattal próbálkozhat, de ez csak olaj lenne a tűzre: "elismerte, hogy hazudott". (A magyar közvélemény ilyen hülye.) A jobboldali sajtó kettészakad: a kormánypártiak felperzselődnek a védhetetlen védelmében, míg a nyilas (Jobbik/Betyársereg/stb.) szimpatizáns sajtó vadul csaholva veti magát a kormányra (és, így lesz, a baloldalra is: "büdös komcsik, ti beszéltek?!"). A nyilas sajtó tüntetéseket szervez, akciózik, őrjöngve követel fejeket, autódafét és "végső megoldást". Miközben felháborodása és gyűlölete (olvasóival egyetemben), sajnos, teljesen megalapozott lesz.

Az istenadta nép

Mindenki szereti felhozni Weimar végóráit. A mienk nem olyan lesz. Inkább a Horthy rendszer végére fog emlékeztetni: ott egy szélsőjobbos rendszert egy őrült, házmesterek vezette nyilas rendszer váltott. A hivatalnokok (akik, mint állítólag a sok fideszes) akkor is "megvetették" a nyilasokat (de fegyvert egyikük se fogott). A nép gyűlölete (és apátiája, különös módon) határtalan lesz. Oka: sokkal jobban fáj, ha abban kell csalódnunk, akit szerettünk. Igen, a Jobbik szavazatok már megint valami "ellen" fognak szólni (banális, de ez lesz).

Végjáték a Duna mentén

Mi lesz Orbán sorsa? A politikai zsenié? A válasz egyszerű: elveszti a választásokat és ellenzékbe vonul. "Ennyi?" Igen ennyi. Elfelejtjük, hogy Orbán már vesztett választást, nem is egyszer. Sőt. A szélsőjobb, amikor érdekei úgy kívánják, nagyon tud ragaszkodni a demokráciához, a tiszta választásokhoz: felfokozott hangulatban, a nyilasok őrjöngése és eszelős paranoiája mellett Magyarországon lehetetlen lesz elcsalni egy választást. Orbán ha akarna se tudna csalni (és már csak csalással nyerhetne). Ekkor fog kiderülni, hogy a "közszolgálati" média és néhány (emlékeztetőül: ekkor már a jobboldali sajtó fele nyilas, tehát ellenzéki lesz), még kormánypárti heti-/napilap egy lángba boruló országban fabatkát sem ér. (Szerintem azt is meg fogjuk érni, hogy palotaforradalom tör ki a Fideszben: a végeredmény szempontjából ez sajnos már csak tragikomikus mellékszál lesz.)

A remény hal meg utoljára ...

Ha szerencsénk van, talán nem így lesz. Talán a nép elfogadja Orbán tisztáldozatait és megbocsájt ("megtisztult a párt"), talán van elég megszállott Fideszes, aki akkor is Orbánra szavaz, ha ő maga adott utasítást a Nokiás doboz átvételére. Talán addigra megerősödik a baloldal és a nyilas veszély elegendő támogatást hoz neki. Talán. Talán. Talán.


Saturday, October 2, 2010

Everything Passes

How dispiriting I find it, even after all my personal triumphs, that we must grow up and grow sad, that we must age, weaken, and in time go home to our long home in the ground, and that even golden lads and girls all must, as chimney sweepers, come to dust.

God Knows (Joseph Heller)

Thursday, January 21, 2010

Az amerikai demokrácia sikere

Mikor sikeres egy demokrácia? Ha ez emberek jólétben élnek és boldogok, vagy ha a kormány azt csinálja amit a szavazók akarnak? Na jó, pontosítok: a többsége azoknak a szavazóknak akik veszik a fáradtságot és elmennek szavazni? Egy demokrata csak azt válaszolhatja, hogy a népuralom elve azt kívánja, hogy a kormány a többség akaratának, vagy, reprezentatív demokrácia esetén, a többség elveinek megfelelően kormányozzon. E szerint az ismérv szerint az amerikai demokrácia meglepően jól működik. 100% operational. Ezt semmi sem bizonyítja jobban mint a nemrég lezajlott választások Massachusetts-ben: az öreg liberális Ted Kennedy-t lecserélték egy konzervatív selyemfiúra. Az irónia kicsapja a műszereket:

  1. Ted Kennedy egész életében univerzális egészségbiztosításért küzdött: az új republikánus szenátor helyette fogja leadni a reformot megölő szavazatot (pontosabban: nem leadni).
  2. Massachusetts 50 (vagy inkább 60) éve nem választott republikánus szenátort: a döntő pillanatban, elárulva az "ügyet", átáll, szívendöfve az egész demokrata programot.
  3. Sokan azért szavaztak a republikánus jelöltre, mert "Obama változást ígért, de csalódnom kellett." Ezért most a republikánus jelöltre szavaz. Azokra a republikánusokra akik 8 évig basztatták és végre változásra vágyott, aztán egy év után visszaadja nekik a hatalmat. Már nem vágyik változásra, ezek szerint.
Az amerikai demokráci aktáját lezártnak tekinthetjük: több éves vizsgálódás után szomorúan meg kell állapítanom, hogy Amerika nagyjából olyan amilyennek az amerikaiak akarják. Sajnos, a legtöbb amerikai mélységesen tudatlan és fingja sincs arról mi zajlik máshol (még a szomszédban sem), ezért sok tekintetben (szociális háló) az igényei, finoman fogalmazva, elmaradottak (19. századiak).

Tanulság: szükség van közpropagandára, non-profit médiára amelyik felvilágosító munkát végez. Ez, a szükséges mértékben, csak közpénzből valósítható meg: lásd BBC.


Monday, July 13, 2009

Mostantól én is így fogom csinálni ...


Ha valami durvát nyomok a kódban és baromságnak néz ki, akkor a következő megjegyzést fogom hozzáfűzni (C++ comment):

If this makes no sense to you, bonk your head against your desk until it does, because it is the One True Way.


Monday, June 8, 2009

Max. 200 bizony dalolva ment lángsírba ...

Hipp-hopp, a kormány becsúsztatott egy alkotmánymódosítást: 200-ban (kettőszázban) maximálnák a képviselők számát. A javaslat, remélhetőleg, nem fog átmenni. Miért remélhetőleg? Hát nem túl nagy a magyar parlament? Minek ennyi képviselő? Válasz: mert így biztosítható az arányos, de még viszonylag stabil többséget kiállítani képes parlament. A sok fikázás ellenére, a magyar választási rendszer meglepően jól működik. Miről beszélek? Széttekintve a demokratikus világban, a reprezentatív parlamenteket alapvetően kétféleképpen választják: pártlistás illetve területi többségi alapon.

Vegyük először a két szélsőséget: tiszta pártlistás esetben, a szavazók csak pártok között választhatnak, és minden párt egyetlen országos listát állít. Könnyű belátni, hogy ez esetben a parlament összetétele a pártok országos támogatottságát fogja tükrözni. Sok kis és közepes párt lesz, heterogén nagykoalíciókkal. Példa: Izrael. Előnyök: a kis pártoknak sokkal nagyobb esélyük van bejutni, illetve, "mérleg nyelve" szerepet játszva, a hatalom közelébe kerülni. A tömérdek koalíciós partnert boldogan tartani állandó egyeztetést és kompromisszumok kialakítását igényli: konszenzusos kormányzás. Hátrányok: instabilitás, szélsőséges kis pártok igényeinek országos szintre emelkedése (mert nélkülük nincs koalíció), "kényszerházasságok" amelyek gyakran elvtelen alkukban öltenek testet, a "hatalomért".

A másik véglet, a területi többségi elven szerveződő parlement. Ebben az esetben, a képviselők egy adott területet képviselnek, és az nyeri el a mandátumot aki a legtöbb szavazatot kapja. Példák: Egyesült Államok és Egyesült Királyság. Könnyű belátni, hogy ezekben a rendszerekben a kis pártoknak semmi esélye, nemhogy kormányozni, de még a parlamentbe jutni se. Kétpártrendszer alakul ki, ahol a két nagy párt "csatornázza" és "tompítja" a (saját) szélsőségein megjelenő véleményeket. Előnyök: Stabil kormányzás, erős többség, egységes, hosszú távra tervező, központi pártakarat. Hátrányok: rugalmatlanság, kisebbségi vélemények eltűnése a mainstream-ből, megcsontosodás (Amerikában a szenátorok gyakran évtizedekig képviselik az államaikat).

A magyar rendszer a fenti két szisztéma között félúton helyezkedik el, gyakorlatilag kombinálja a kettő előnyeit, és egyben orvosolja a hátrányaikat. A listás szavazás esélyt ad a kis és középpártoknak, míg az egyéni képviselők extra súlyt adnak a győztesnek, stabilizálva a kormányzást. Kérdés: meg lehet-e 200 képviselővel is csinálni ugyanezt. Válasz: valószínűleg igen, csak az a gond, hogy változtatás esetén, nem a hibrid rendszer megóvása lesz a szempont, hanem egyszerűbb lesz vagy a listás-, vagy az egyéni képviselőket kiiktatni. Mindkét esetben, ahogy fentebb írtam, rosszabb lesz a választási rendszerünk.

Friday, May 29, 2009

Tóta W. és a farkasok

Amikor annak idején "balos" körökből (még évekkel ezelőtt) azt hallottam, hogy az Index "vadliberális" tendenciái a jobb/szélsőjobb irányba fogják elhúzni a portált, azt mondtam, ez baromság. A "komcsiknak" lett igazuk. Tóta W. átlépte a rubikont és Orbán "kétharmad" Viktor mellett tette le a garast. Fő érve: "erős kézre van szükség". Mintha 1998-2002 között gyenge kézzel kormányzott volna a Fidesz. Mintha az lett volna a gond, hogy nem volt kétharmaduk.

Mindegy. Elvesztegetett évek jönnek: Fidesz reváns, a "cigánykérdés fokozódása", drogellenes attitűdök feléledése és törvénybe iktatása, a baloldali sajtó basztatása, KDNP-s come back, stb., stb. Hogy ebben mi a lófaszt lát Tóta W. kívánnivalónak? Rejtély. Szegény azt hiszi, hogy "a körülmények", a közgazdaságtan "vastörvényei", a "nemzetközi helyzet", majd "kikényszeríti" (ki kell hogy kényszerítse) a helyes, okos kormányzást. Ugyan, ugyan.

Tuesday, July 29, 2008

A népnek az ő szava

Megyesi Gusztáv az ÉS-ben arra a következtetésre jut, hogy a) mivel a nép egyrészt reformot óhajt, másrészt b) leszavazta a vizitdíjat, kórházi napidíjat, és a tandíjat, ezért a nép nem tudja mit beszél, ergo "könnyelműség" az "emberek" szavához igazodni. A kézenfekvő lehetőség, amely az előző két állítást döccenő nélkül "harmonizálja", miszerint a nép "változást akar, de nem ilyet", valahogy elkerülte a nagybecsű publicista figyelmét.